d.e. Gyűlölt tudás – Péld 1:20-33
Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet? (Péld 1:22)
Aki gyűlöli a tudást, az még nem szembesült igazán az Isten-ismeret valódi mélységével, és a Tőle jövő bölcsességgel. A bölcsesség ugyanis megtalálható (20, 21 v.), de a bölcstelen ember életvitelének jutalma sincs elrejtve (22, 24, 25 v.).
Hajlamosak vagyunk arra, hogy amikor jól megy dolgunk, elfeledkezzünk Istenről, amikor viszont „megjön forgószélként bajotok, ... eljön rátok a nyomorúság és az ínség”, akkor visszatérjünk Istenhez. A tudás gyűlölete az Istentől való eltávolodás előképe. Mit tegyünk, hogy ne gyűlöljük, hanem vágyjunk arra a tudásra, melyet Isten tud adni? Törődjünk Isten tanácsával (30. v./a)! Ha Isten minderre tudja a választ, kérjük hát ki tanácsát!
Fogadjuk, amikor Isten megfedd bennünket (30. v./b)! Nem mindig kellemes, amikor tűrnünk kell Isten formálását. Hallgassunk Istenre (33. v.)! „De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.”
Hajlamosak vagyunk arra, hogy az Istentől való tudást és bölcsességet meggyűlöljük? Jöjjünk Istenhez, valljuk meg! (Szűcs Dániel)
d.u. Légy gazdag az adakozásban! – 2Kor 8:1-7
Bizonyára ismerünk olyan embereket, akik „erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak” (3. v.). Eszembe jut egy igaz történet, melyet egy hívő fiatal házaspártól hallottam. Egy keresztyén családról van szó, akik nem voltak szegények, megvolt a mindennapi kenyerük, egyszer viszont elfogyott a fizetés, és a következő még messze volt. Egyik este a szülők arról beszélgettek, hogy reggel miből fognak ennivalót venni az óvodás gyermeknek. Néhány nappal azelőtt, mielőtt ez a próba beköszöntött volna, odaadták Istennek a Neki járó részt az anyagi javaikból, most pedig ott álltak, hogy nincs, mit enni adjanak a gyermeknek. Gazdagok voltak az adakozásban, de a próba hozzájuk is elért. Hívő emberek lévén, a fiatal házaspár imában Isten elé állt, letették ezt a nehézséget, és a teher már nem nyomta úgy a vállukat, mint azelőtt. Nyugovóra tértek. Hitték, hogy az, Aki eddig gondot viselt, továbbra is megteszi. Hajnalban csengettek. Mint kiderült, egyik szomszéd hirtelen el kellett utazzon, és a nála levő anyagi javakat átadta nekik, hogy vigyázzanak rá, és gazdálkodjanak vele, amíg visszajön. Isten gondot viselt, bizonyított. „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük,...”
Legyen bőséges örömünk, és legyünk gazdagok az adakozásban! (Szűcs Dániel)
