d.e. Elkülönülni a hitetlenségtől – 2Kor 6:14-18
Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? (2Kor 6:14)
Társítani csak azonos természetűeket lehet. Mivel egy báránynak bárány természete van, ezért a többi báránnyal együtt legel a pázsiton. A hívő ember egy új, mennyei természet részesévé vált, ezért társulni olyan személyekkel és dolgokkal fog, amik kedvesek Istennek. A felemás iga kifejezés ószövetségi eredetű, amikor is a törvényben úgy olvassuk: „Ne fogj a szántáshoz ökröt és szamarat egy közös igába” (5Móz 22:10).
A két állat ellentétes természettel rendelkezik, ezért nem tudnának rendesen együtt dolgozni. Kegyetlenség lenne ezt a két állatot egy járomba tenni. Hasonlóképpen rossz, amikor a hívő és a hitetlen felemás igába kerülnek. Pál a hívő embert és a hitetlent éles ellentétbe állítja egymással: igazság – hamisság, világosság – sötétség, Krisztus – Béliál, hívő – hitetlen, Isten temploma – bálványok. Hogyan is lehetne ezeket az ellentéteket egységre hozni? Elkülönülés a hitetlenségtől egy gyakorlati lépést igényel minden hívő ember részéről. A bűntől el kell szakadni, de azért, hogy jobban ragaszkodjunk Istenhez. Mi egy szent célra lettünk félretéve Isten számára!
Miért nem léphet egységre a hívő a hitetlennel?
Mit jelent és mit nem ez az elszakadás a hívő és hitetlen között? (Pardi Félix)
d.u. Jézusba vetett bizalom a gyászban – Jn 11:20-27
Márta megpróbálta a feltámadást a jövőbe tolni, az utolsó napra. Jézus azt mondja neki, hogy Ő a feltámadás, és ezért ahol Ő van, ott élet van. Most, mivel az Ő Lelke által van jelen, lelki feltámadásokra számíthatunk. Ha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor részünk volt ebben a lelki feltámadásban. Ez az új élet és halhatatlanság csakis azoké, akik Krisztusban vannak! Márta helyzetével kezdi, hogy egy minden hívőre vonatkozó tanítást adjon: „aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Ide akart eljutni az Úr. Hogy Márta hite legyen erősen személyes. Az Úr azt mondta Mártának: Én vagyok a feltámadás és az élet, és most megkérdezi: hiszed-e ezt? Nem azt kérdezte az Úr Mártától, most jobban érzed magad? Vigasztalódtál ez által? Nem az volt a fontos, amit Márta érzett, hanem amit hitt.
Mit válaszol Márta? Elhiszi most már, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia. Ugyanazt a vallomást teszi, mint amit Péter tett az Úr Jézusról. Az Úr meg tud minket vigasztalni gyászban is. Higgyük el mi is Krisztusról azt, amit kell, és ne korlátozzuk őt, ígéretei személyesek! (Pardi Félix)
