2021. szeptember 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Hittel várták a Messiást

Igehely: Zsid 11:32-40; Kulcsige: Zsid 11:39-40 „És mindezeken, noha hit által Istentől jó tanúbizonyságot nyertek, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.”

Hittel várni a Messiást nem egy álom, nem a sikeres élet receptje: ez az az út, amely a mennybe visz. Aki ezen jár, annak osztályrésze néha győzelem, siker, máskor kudarc. Néha irigylésre méltó eseményekben van része, máskor szenvedés vár rá. Nem mi választjuk meg, hogy ez kell, ez meg nem kell. De mi döntünk arról, hogy fogadjuk-e, vagy sem, amit Isten rendel számunkra. Mindezt a cél elérése érdekében.

A felsorolt és a sokezer ismeretlen hithős mind arról beszél, hogy érdemes a hit útját kitartóan végigjárni, elnyerni azt a jót, amit Isten nekünk készít.

Kisded Ernő

DÉLUTÁN | 

Az ígéret szép szó

Igehely: Jer 42:1–12; 43:1–7; Kulcsige: Jer 42:5 „Ők pedig ezt mondták Jeremiásnak: Az ÚR legyen ellenünk hű és igaz tanú, ha nem úgy teszünk mindent, ahogyan üzeni általad Istened, az ÚR!”

Az ember őszintén vagy hátsó szándékkal ígér. A haderő vezérei szájukkal kimondták ugyan, hogy ,,mindent úgy teszünk, ahogyan üzeni általad Istened”, gondolatban viszont talán hozzátették: ha a válasz összhangban lesz azzal, amit mi szeretnénk. Ha nem, akkor úgyis úgy teszünk, ahogy mi akarunk. És ez utóbbi szerint cselekedtek. Ígéretüknek nem tulajdonítottak semmi értéket. Csak néhány szó volt, ami el is szállt.

Az Ige arra tanít, hogy ,,csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az: kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint” (Jer 17:9-10).

Bármilyen ígéretnek akkor van értéke, ha azt be is tartom.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.