2021. július 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Az ítélet vihara

Igehely: Jón 1:4-12; Kulcsige: Jón 1:7 „Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.”

Jónásnak nem tetszett az a megbízatás, amit Istentől kapott. Isten azt kérte tőle, hogy menjen el egy ellenséges városba, amely a bálványimádás és gonoszság központja volt, Ninivébe. Az volt a feladata, hogy az embereket figyelmeztesse Isten közelgő ítéletére, és sürgesse őket a megtérésre. De mivel a zsidók, és maga Jónás is gyűlölte Ninive népét, ezért ellenkező irányba menekült, gondolva, hogy Isten megfeledkezik majd róla. De engedetlensége miatt nagyon hamar lecsapott az ítélet vihara, amelyben nemcsak az ő élete, hanem a vele utazóké is veszélybe került.

Jónás bűne súlyosan visszahatott másokra is. És az én bűnöm és a te bűnöd is kihatással lesz másokra. Istennel szembeni engedetlenséged Isten áldásától foszthatja meg családodat, gyülekezetedet, barátaidat. A Biblia azt mondja, hogy ha engedelmeskedsz az Úrnak, akkor életed áldáscsatorna lesz mások számára (Zsolt 37:25-26).

Vajon áldásban részesül-e ma valaki engedelmességed miatt? Vagy éppen a te engedetlenséged okoz hatalmas vihart valaki életében? Légy áldás, és ne átok!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Hálaadás és áldás

Igehely: 2Thessz 2:13–17; Kulcsige: 2Thessz 2:16-17 „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

A hálaadás alapvetően hozzátartozik a keresztyén élethez. A hálaadás tudatos reagálás, amely abból fakad, hogy feltekintünk áldásaink forrására, Istenre. Keresztyénként bűnbocsánatban részesültünk, megváltást nyertünk a halálból, és Isten gyermekeivé lettünk. Nincs ennél méltóbb ok arra, hogy hálás legyen egy szív.

De az apostol arra is felhívja a figyelmünket, hogy ne csak magunk miatt, hanem testvéreinkért is legyünk hálásak Istennek. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek, atyámfiai (13.v.). Sajnos, több esetben ennek az ellenkezője történik. Hogyha látjuk valakinek a sikerét, a lelki növekedését, ez irigységet és féltékenységet szül a szívünkben. Amikor saját áldásainkat próbáljuk összehasonlítani mások áldásaival, olyankor megkeményedik a szívünk, és ez megfoszt minket az örvendezéstől, megfojtja bennünk a megelégedést és a hálaadást.

Kedves testvérem! Ügyelj a szívedre! Hogyha úgy érzed, hogy nem tudsz örülni mások sikerének, vigyázz! Ne engedd, hogy a féltékenység beszennyezze szívedet! Hogyha úgy látod, hogy mások több áldásban részesülnek, akkor kérd Istent, hogy juttassa eszedbe, hogy Ő már mennyiszer megáldott téged – érdemtelenül!

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.