2020. augusztus 17., hétfő

DÉLELŐTT | 
Panaszkodva, de kitartva

Igehely: Jer 15:5-21; Kulcsige: Jer 15:19 „Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.”

Bár Manassé, Júda leggonoszabb királya már régen meghalt, a választott nép továbbra is életének hatása alatt volt. Istenről és törvényeiről elfeledkeztek. Ezért Megváltó Uruk elképzelhetetlen haraggal ellenük fordult. Kegyelméből mégis megbízta Jeremiás prófétát, hogy bűneiket leplezze le, azok következményeit kendőzetlenül részletezze. Mégsem tértek meg, inkább a próféta ellen támadtak szóban és cselekedetben.

Jeremiás őszintén panaszkodik. Mégis tovább vállalja hivatását. Öröm és kín viaskodik a lelkében. Először népének magányosságát panaszolja el. Az igaz Istentől megparancsolt perlekedését említi. Féltő szeretetéért szenved átkot, szitkot és gyalázatot! Isten szavatolja életben maradását. Élvezettel, örömmel hallgatta a hozzá eljutó, a benne tovább élő igéket. Közelről sem a mulatozás, a tréfálkozás derítette jókedvre őt! Az átvett súlyos üzenetek ugyanakkor bánattal, fájdalommal, sebekkel borították el, és magányossá tették. Nem kiszámíthatóan és nem megrendelésre kapta az élő igéket. Panaszkodásából meg kellett térnie, hogy folytathassa küldetését!

Miből kell nekünk megtérnünk? A Mindenható Isten a mi megmentőnk és szabadítónk! Kikkel szemben kell bevehetetlen ércfallá lennünk?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Ne káromoltassék miattunk az Ige!

Igehely: Tit 2:1-10 Kulcsigék: Tit 2:1-5 „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, és józanok, tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét.”

Pál azért hagyta Tituszt Krétában, hogy hozza rendbe az elintézetlenül maradt ügyeket. Tanácsként írta le kijelölt igeszakaszunkat. Ajánlata szerint az egészséges tanítást az idős férfiaknál kell kezdeni. Nem ígér nekik jó testi egészséget, hanem felszólítja őket a példamutató lelki-szellemi életre. Abban legyenek egészségesek, épek! Rögtön az idős nők következnek. Megfelelő szent életre szólítja őket, és hogy tanítsanak a jóra, különösképpen a családi kérdések területén! Nem találomra hozza szóba a különböző elvárásokat. Mindjárt a fiatal asszonyok jönnek a sorban. Bár csak itt írja, hogy miattuk ne érje gyalázat Isten igéjét, mégis mindenkire vonatkozik ez. Az ifjak sem maradhatnak ki. Titusz kiváló, megbízható barátjuk és példaképük lehet. A sor végén a rabszolgákat találjuk. (Mi talán az ő helyreigazításukkal kezdtük volna!) Itt elsősorban munkaetikai témák szerepelnek. Ők is Istenünk tanításának díszére válhatnak mindenben. Mindenkinek ajánlott erény a józanság. Több görög kifejezés írja le szakaszunkban. Jelentésük: előrelátás, fegyelmezettség, megfontoltság, mentesség az alkohol hatása alól, mértékletesség, tapintatosság. Elrugaszkodott korunkban kiváltság józanul élni!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

Továbbadni a jót – ez nemes szolgálat és üdvös munka. Csak azt tudjuk továbbadni, amink van. Emlékszünk még vasárnapi témánkra: Betöltekezni a jóban való gyönyörködéssel. Az apostol a római gyülekezetről megállapítja, hogy telve vannak jósággal, a jó ismeretével és azzal a képességgel, hogy egymást is tudják tanítani, inteni! Olyan szolgálatot végez Pál apostol, amit az evangélium papi szolgálatnak nevez. Ez egy közös, a hívekkel együtt végzett szolgálat, amit egyetemes papság elvének nevez az egyház. Továbbadni, amit az Úrtól kapunk.