2018. június 6., szerda

DÉLELŐTT | 
Aki a mennyországban nagy, az a földön kicsi

Igehely: Mt 18:1-4; Kulcsige: Mt 18:4 „Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”

Ami az emberek szeme előtt e világ szerint magasztos, Isten előtt sokszor mit sem ér. Más a földi dolgok értékrendje, és teljesen más a mennyeieké. A tanítványokat foglalkoztatta a rang kérdése. A világi értékrend szerinti rangsort jól ismerték. De miután megismerték Jézust, vele jártak, őt követték, felvetődött bennük a kérdés: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” (1. vers)

Jézus tanítása mindig egyszerű, érthető és lényegre törő. Közéjük állít egy kis gyermeket és azt mondja nekik: „... ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (2. vers) Vagyis a tanítványoknak, bár őt követik, vele járnak, megtérésre van szükségük, hogy bemehessenek a menny dicsőségébe. Ha alázatosak és egy kisgyermekhez hasonlóvá lesznek, naggyá lehetnek az Isten országában.

Milyen az értékrended, mennyei vagy földi? Hasonlóvá váltál-e már a kisgyermekhez, hogy megtérve bemehess az Isten országába? Ez csak a megtérés és alázat útján lehetséges. Vállalod-e ezt?

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Hazugság: ördögi kitaláció, isteni rendelet

Igehely: 1Kir 22:15-28

Jósáfát, Júda királya és Aháb, Izráel királya megkérdezik az Urat a prófétákon keresztül, hogy vonuljanak-e hadba az arámok ellen vagy nem. Miután biztató választ kapnak valamennyi prófétától, mégis megkérdezik, hogy nincs az Úrnak itt még egy prófétája, akit megkérdezhetnének? Így jutnak el Míkájehú prófétához, aki nem örvendett népszerűségnek és nem volt kívánatos személy Aháb király előtt, „mert nem szokott jót prófétálni”. Vajon mi mire vagyunk kíváncsiak arra, amit az Úr mond, vagy azt akarjuk hallani, ami nekünk kedvező, és nem mond ellene terveinknek, szándékainknak? Aháb elszomorodott azon, amit az Úr mondott: „az ÚR kimondta vesztedet”, de nem alázkodott meg az Úr előtt, hanem „majd én megmutatom” magatartással büszkélkedett. Mi kövessük inkább Pál apostolt, aki így vélekedett: „most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”

Uram, a te hangodat akarom felismerni és mindig neked engedelmeskedni!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:23–27; Kulcsige: Mt 21:27 „Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Miért kérdőjelezték meg némelyek Jézus tekintélyét a földön jártakor? Nyilván azért, mert hitetlenek voltak, és az életük haszontalan, kivágni való fügefa volt. Itt már nemcsak az volt a baj, hogy hiányzott a jó gyümölcs, hanem megjelentek a keserű, mérgező gyümölcsök – a keserű irigység és a gyilkos büszkeség. A nép elbizakodott vezetői alábecsülték Jézus tekintélyét, és túlbecsülték a sajátjukat. Úgy vélték, hogy Jézus népszerűsége fenyegetést jelent számukra, ezért minden eszközt megragadva igyekeztek Jézus tekintélyét csökkenteni, a magukét pedig emelni.