2018. július 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Gazdagságunk forrása Isten

Igehely: 1Krón 29:1-20; Kulcsige: 1Krón 29:14 „Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!”

Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a vagyonunkkal! Minden gyülekezeti építkezés vagy más anyagi beruházás előtt ajánlatos áttanulmányozni ezen igerészeket, melyben megfigyelhetünk néhány alapvető adakozási formát. Először Dávid felméri a munka nagyságát, majd elmondja, hogy az ő adakozása az Isten háza iránti szeretetből fakad. Felsorolja, hogy mi az, amit ő ad, mint király és feltárja a lehetőséget, hogy mások is vállaljanak részt benne, követve az ő példáját. A kilencedik versben azt olvassuk, hogy örömmel és önkéntesen adakoztak, mert tiszta szívből tették. A 14. versben Dávid találóan fogalmaz, amikor azt mondja: „bizony tőled van mindez és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.” Nekünk is ilyen hozzáállásunk kell legyen, és nem csak alkalomadtán, hanem az adakozásnak életstílusunkká kell válnia. Kérjük Istent Dáviddal együtt, hogy kösse szívünket magához, nehogy a vagyonunkhoz jobban ragaszkodjunk, mint Hozzá. Ebben az igeszakaszban nem olvasunk senkiről, aki sajnálta volna az adományt. Viszont azt olvassuk, hogy örömmel adtak mindent az Úrnak. Adja az Úr, hogy nekünk is sok ilyen örömben legyen részünk!

Tóth József

DÉLUTÁN | 

Még láncok között is

Igehely: Ef 6:18-20

Ha Krisztus ügyéért kerülnénk börtönbe, láncok közé, mi válna fontossá? Személyes szabadságom, vagy az Isten akaratának való maradék nélküli engedelmesség?

Pál apostol számára a következők voltak fontosak:

1. A gyülekezethez tartozó testvérek lelkiállapota, hiszen tudta az apostol, hogy milyen ördögi kötelékektől szabadultak meg előzőleg (ApCsel 19:11-20). A lelkiállapot szorosan összefügg az imaélettel. Ezért inti őket a Szentlélek általi imára, ami egyetlen út a győzelemhez.

2. Az evangélium ügye – Saját szabadságánál is fontosabb, hogy az evangéliumot bátran megismertesse. Itt nincs helye a kétségbeesésnek, a gyávaságnak. Az örömhír arról szól, hogy mindig össze vagyunk kötve Jézussal az ige és a Szentlélek által.

Isten gyermekei, ha helyükön állnak, szabadok az önzéstől és kétségbeeséstől! Isten békessége be fog tölteni téged, ha mindennél fontosabb lesz számodra Jézus és az Ő ügye! Így nemcsak a „láncokat”, hanem a mennyet is látni fogod!

Bányai István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?