2018. január 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus is megkeresztelkedett

Igehely: Lk 3:21-22; Kulcsige: Lk 3:21 „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég.”

Lukács elmondja, hogy az egész nép megkereszteltette magát Jánossal bűnbánata jeléül. Egyként a sok közül megkeresztelkedett Jézus is. Ám ezt az egészen röviden leírt eseményt kiemelte és emlékezetessé tette mindenki számára maga Isten Lelke.

Tudjuk, hogy Jézus nem önmagáért keresztelkedett meg, hanem a bűnös emberért: bemerítkezése közösségvállalás azokkal, akikért életét adta. Jézus Krisztus annyira alázatosan jelentkezett népe körében, hogy az Atya Isten válasza mintegy megerősítés volt Jézus alázatára. A mennyből galamb formában leszálló Szentlélek és a nyomában elhangzó szózat bizonyságot tett Jézusról, mint akit Isten maga nevez szeretett Fiának, és aki végigjárja azt az utat, amely csendes alázatban kezdődik, fel nem ismeréssel és megvettetéssel folytatódik, szenvedéssel és halállal végződik itt a földön. Abban gyönyörködik Isten, aki mindezek tudatában vállalja a neki szánt küldetést népe és az emberek között.

Megtérésed és hitre jutásod után követted-e Krisztus példáját a bemerítésben? Ha még nem, mi az, ami megakadályoz ebben?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Odaszánás a megújulásra

Igehely: Róm 12:1-2 „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Az Istennek irgalma Jézusban kötelez minket a teljes odaszánásra. Jézus Krisztus maradéktalanul odaszánta magát értünk. Semmit sem tartott meg magának, mindent odaadott értünk ott a kereszten. Drága véren megvásárolt, és nem a magunkéi vagyunk. Ezért kell magunkat (nemcsak lelkünket, testünket is) élő áldozatként egészen odaszánnunk.

Az legyen, amit ő akar. Előtte mindig meghajlani, parancsának mindig engedni, bármit kér megtenni, az odaszánás ezt jelenti.

Mi ennek az akadálya? A világ mintája. Ahogy a szabó a minta szerint kivágja az anyagot, úgy akar minket is a világ a saját sablonjára szabni. A mi régi természetünk olyan, mint az autó, amelynek kormánya/kereke félre húz, mindig a világ útja, divatja után menne. Ezért a hívő élet soha nem megy lazán. Nagyon kell fogjuk, és az Úr Jézus uralma alá hozzuk életünket. De az odaszánáshoz az akarás nem elég. Változás kell, hogy az értelmünk megújuljon. Ez a megtéréskor kezdődik, de folytatódik, amint a Szentlélek az ige által formálja értelmünket és megvilágosítja lelkünket, hogy eldönthessük mi az, ami jó, ami Istennek tetsző és tökéletes. Szánd oda magad az igeolvasásra és imádkozásra!

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.